Magyar

VUNW: A projekt eredményei

Virtualitás és a tudás új struktúrái

A projektet koordinálja és az összefoglalást készítette Herbert Arlt (INST, Wien)

1. Kérdésfeltevés

A „Virtualitás és a tudás új struktúrái” elnevezésu projektünk kiindulópontja a jelenkor társadalmi változásainak és azok hatásainak feltérképezése, célja meg a Centrope régió fejlodésének elosegítése.
Munkánk a következo hipotézisbol indult ki: A huszadik század elején még a mezogazdaság volt a fo gazdasági tevékenység, ám a huszadik század közepére már az ipar vált vezeto ágazattá. A huszadik század vége a tudásalapú társadalmak fejlodésének kedvezett, mert mind a bányászat, mind pedig az ipar – a magas támogatások ellenére – sem volt képes a tömeges munkanélküliséget megszüntetni (a mezogazdaságról nem is beszélve).
A mezogazdaság és az ipar teljes egészében fedezi ugyan az alapszükségleteket, így mára már nem az eloállított mennyiség, hanem az eloállítás módja (tartósság, ökológiai szempontok) valamint az elosztási struktúrák jelentik a fo problémát. A kutatás-fejlesztés pedig elsosorban csak technológiafejlesztésre biztosít forrásokat. A termelés és az elosztás problémái megmaradnak tehát a tudásalapú társadalmak kialakulásának folyamata során is, noha ma már a (funkcionális) analfabetizmus és ennek társadalmi következményi jelentik a legfobb problémák gyökereit.
A tudásalapú társadalom mindenki által észlelheto keretfeltételei a következok: a határok átjárhatósága, új pénzpiacok, az újfajta mobilitás (ahol legfoképp a repüloterek kerültek a középpontba), új kommunikációs struktúrák (internet, mobiltelefonok) és elsosorban az Európai Uniónak jelensége. A régió alapveto fejlodésének azonban továbbra is fo feltétele maradt a mezogazdaság és az ipar – még egy olyan városban is, mint Bécs, ahol a tudomány jelentos szerepet tölt be. Ugyanakkor egy olyan régióban, mint Gyor, ahol az autóipar komoly szerepet játszik, a régió további fejlodése szempontjából egyre fontosabb a „tudástermelés” szerepe.
Mindennek ellenére a Centrope régióban is végbementek alapveto változások és a fejlodés jelei is megfigyelhetoek, noha az általános körülmények tulajdonképpen rosszabbodtak. Ennek megjelenése figyelheto meg a nyílt stratégiatervekben, amelyek különbözo formákban és különbözo tradícióra épülve valósulnak meg Bécsben (városfejlesztési terv), Alsó-Ausztriában (stratégiatervezés) és Gyorben (régiótervezés).
Jelen projekt eredményei és javaslatai azzal a céllal készültek, hogy a virtualitás jelentoségét érthetové tegyék és példaértéku, új tudásstruktúrákkal hozzájáruljanak a régió fejlodéséhez.

2. A tudásalapú társadalom jelentkezési formái

Az emberi történelemben a tudás mindig is jelentos szerepet játszott. A tudásalapú társadalmakkal összefüggésben ez a felismerés új jelentést nyer. Ez elsosorban az értékesítési lánc során ötlik szembe, hiszen a piac egyes szereploi a gyógyszeripari termékektol az irodalmi muvekig mindent eladhatóvá próbálnak tenni, miáltal csak egy másik síkra terelik a szociális feszültségeket és az igazságtalanságok által okozott problémákat. A valóságban azonban a tudásalapú társadalmak keretein belül az életkörülmények, a termelés, az élettér alakulásának teljesen új minosége jön létre, amelyek többek között a következokben realizálódnak:

Az étkezési szokások eddigi változása elsosorban új élelmiszerek megjelenésének hatására következett be (az étkezést forradalmasította a burgonya, a rizs stb.), de az új fuszerek megtalálása (például a bors), új elkészítési módok felfedezése (elektromos tuzhely, készételek, mikrohullámú süto), új konyhakultúrák megismerése (a lakosság utazásai következtében került például a spagetti és a pizza Centropba) is módosítja az étkezési szokásokat. Ez a folyamat részben még ma is tart és az élelmiszerüzletláncok kínálatának kiszélesedésével áll szoros kapcsolatban. A mai meghatározó változások azonban az orvostudomány közremuködésével jönnek létre. Ezek az ismeretek a legtöbb esetben nemzetközi jelentoséggel bírnak és eloidézik a helyi konyhai szokások átalakulását – a Centrope régióban is.

Mindenki számára látható a tudás jelentosége az ipari városok kialakulásában. Három példa erre a változásra Linz (Ausztria), Essen (Németország) és Longyearbyn (Norvégia, Arktisz). Mind a három város elsosorban bányászati és ipari hagyományokkal rendelkezik, és a közelmúltban alakulták át városokká, ahol a tudás jelentos szerepet játszik – nem csak múzeumok, fesztiválok, stb. formájában, hanem az építészet átalakulásában, a színválasztásban és még sok egyéb területen figyelhetok meg ezek a változások. Ez a Centrope régióra is igaz, noha olyan városokban, mint Gyor és Bécs az eltéro ideju jelenségek egyidejusége releváns tényezo. Ezzel összhangban utalhatunk Bécsben a Gasometer átalakulására, aminek során az ipari épületet lakó-, bevásárló- és rendezvénycentrummá építették át, ahol többek között éttermek, könyvtárak/archívumok stb. muködnek.

A hatvanas évek óta no az egyetemi hallgatók száma. A mennyiségi ugrás történt, nott a végzosök, a tudósok, a kutatók száma, valamint a kutatói munka hányada is. Ez érvényes a Centrope régióra is.
Az egyetemi mozgalmak során világossá vált az is, hogy a tudástermelok bizonyos körülmények közt fontos társadalmi tényezot jelenthetnek. A termelésben, a közigazgatásban, az oktatásban stb. nagy (objektív) igény van a tudástermelokre.
De a tudástermelés új társadalmi jelentosége iránt aligha érdeklodött valaki, így érdeklodés hiányában nincs lehetoség konstruktív javaslatra.

Mindenekelott le kell szögeznünk azt, hogy a tudástermelés innovációs tevékenység. A 90-es évek óta a tudástermelés nem csak Centropban találta meg az interneten keresztül az új kereteket. A tudástermelés már nem csak nagy intézményekben lelheto fel, mint például iskolákban, egyetemeken stb., hanem inkább abban a társadalmi láncolatban, amely a gyógyszerektol kezdve, pénzügyi tanácsadáson keresztül, egészen a filozófiáig mident eladásra kínál.
A nagy magán és állami intézmények mellett nagy számban léteznek egyszemélyes részvénytársaságok, amelyeket egyedi termelés jellemez, valamint megfigyelheto a széles köru közhasznú tevékenység is. Közös vonásuk azonban az, hogy a jelek, szövegek, képek felismeréséhez szükséges képességek mindinkább fontosabbak lesznek a hétköznapi életben is, továbbá az, hogy azok lettek a meghatározó képességek, amelyek lehetové teszik a személyes elképzelések fejlesztését és azoknak valóra váltását.
Ezzel az oktatásra nézve például teljesen mások a megszabott követelmények mint az újratermelo, reproduktív társadalomban, amelyben minden változás ellenére alapjaban véve egysíkúak. Az új munka új nyilvánosságot is igényel, ami Centropban sem a munka körében, sem más körben nem biztosított. A nyilvánosság létezo struktúrája (virtualitás) inkább a fejlesztési képesség egyik problémáját jelenti.

A Centrop típusú társadalmakban az érdekképviseleteknek mindig dönto szerepük volt. Figyelemre méltó, hogy az érdekképviseletek – bár sokmindent tettek a hagyományos struktúrák értékeinek megorzéséért – az új dolgokról legtöbbször nincsen megfelelo elképzelése. Leginkább a régi termelési struktúrába kényszerítik bele az újat, és anyagi lehetoségeiket a régi tartozások törlesztésére fordítják. Manapság a kutatásban a számok (kiadások, tételek), órák (tanítás) stb. játsszák a legfontosabb szerepet, ezek a minoség ismerteto jegyei. Ez által félreismerik azt, hogy a tudástermelés sui generis termelés és hogy az értékteremtései másként mennek végbe.

Az agrár és ipari társadalmaknak a tudástársadalmakba való átalakulása még nem része a regionális “elbeszéléseknek”, amelyeket manapság továbbá is a hagyományok jellemeznek. Egy nemzeteken túli elbeszélés az európai étkezésrol, amely a regionalizmusok összeadását túlhaladja, még kezdeményezés szintjén sem létezik.

Ez világos jel arra nézve, hogy a tudásalapú társadalom még nem része a társadalmi gondolkodásnak és, hogy formái és lehetoségei fontosságát még nem ismerték el nyilvánosan. Mindamellett léteznek olyan kezdeményezések, amelyek az egyetemek keretén belül új hasonlóságokat tárnának fel.

3. Virtualitás

Nyilvánvaló tehát, hogy a tudásalapú társadalmak fejlodésnek indulnak, de az általános nyilvánosság még nem érzékeli ezt tudatosan (nem úgy az UNESCO vagy az Európai Únió stratégiai fogalmazványai). Ebben az összefüggésben felmerül a kérdés, hogy melyek is azok az ismertetojegyek amelyek ezt az új minoséget jellemzik, és hogy miért és ki által kellene ezeket elomozdítani.

A tudásalapú társadalom fo ismertetojegye a virtualitás alapveto társadalmi jelentosége (tudás, elképzelésfejlesztés) – a termelésre, hétköznapokra, közigazgatásra stb. nézve.

Már a manufakturák és az ipar fellendülésével folyamatosan nott a virtualitás jelentosége – folyóiratok, újságok, majd a huszadik században a rádió és a televizió. Ezen kivul múzeumok és más nyilvános intézmények is részeivé lettek a (társadalmi) elképzelésfejlesztésnek (már a 19-ik században is közvetlenül a termelésnek)

A 21. században az elképzelésfejlesztést már nem csak többé vagy kevésbé lezárt területekre korlátozzák, mint pl. az oktatásra, közigazgatásra, tudományra, kutatásra és különbözo hatalomközpontokra. Ezek a területek is nyilvánossá válnak (most részben pénzbeli korlátozásokkal ellátva). De már nem csak a muvészet az, amely mindig a nyilvános változások egyik tényezoje volt, mert a virtualizáció az élet egyre több területét foglalja magába és így a termelések és társadalmak szerkeztésének része lesz.

Ezzel teljesen új lehetoségek és értékteremtés jöhet létre. A középpontban már nem a reprodukció áll, amely jelentése egyben összefügg az innovációval. Viszont egy újítás mindeddig ezerszer, milliószor felhasználható volt, most azonban az innováció része lesz mindazoknak, akik részt vesznek a tudástermelésben. Ez nem úgy értendo, hogy a tudás létrehozása nem függ többé össze a reprodukcióval. Annnnál is inkább a reprodukció új formái (rajzok, írások, képek, könyvnyomtatás, internet stb.) teljesen új követelményeket állítottak fel az innovációnak, a tudás felújításának. Az értéktöbblet azonban más lett, éspedig olyan, mely 2 fontos területbol áll: értéktöbblet a termelésben és termékhasználatban. Az elso hagyományos, így a tudományos társadalomban a többletek sokszínuségével más formát ölt. A második abban az értelemben új, hogy nem csak a jelentés hagyományos formái léteznek, hanem egy újítás következtében a termékhasználatba új jelentések is beépültek. Ez azonban nem csak a termelésben, hanem a hétköznapi életben is (ahol a tudás épp a legfontosabb szerepet játsza).

Már régóta nem létezik több lehetoség az általános tudás elnyerésére. Ebbol fakadóan minden területen problémák merültek fel, ugyanis az erre vonatkozó reakció egy spezializáció volt, ami miatt más területeket nem lehetett bevonni, s így a hibák elkerülhetetlenné váltak.
A dönto pont ebben az összefüggésben a nyilvánosság elotti megjelenés. A tudástermelés eredményeit nyilvánosságra kell hozni, ugyanis csak ily módon és a nyilvánosság elotti elbírálás teszi lehetové a továbbfejlesztést. (Ebbol kifolyólag a tudományos eredmények publikálásának elve/elmélete szükségessége mellett értelmet kap. Ebben a kontextusban nem a mennyiség számít.)
Ebben az is megmutatkozik, hogy a gondolat/ötletek prezentálása dönto pillanattá válik. Még az idézetek tömege sem tudja a komplex összefüggéseket igazából lefedni és a kritikus megmérettetést az elsorangú hozzárendelések sem kerülik el. Sokkal inkább az a lényeg, hogy gondolatok/ötletek formálódjanak, melyek a nyilvánosság elott kerüljenek megvitatásra annak érdekében, hogy elosegítse a további fejlodést. Ezt az elméletet követi annak a projektnek a bemutatása is, mely egyrészt általánosításokat tartalmaz, másrészt, pedig az INST segí tségével lehetové teszi a problémák és az új lehetoségek/utak felismerését. Ezzel az INST – és nem csak a munkaeredményei- a nyilvánosság elott megvizsgálásra kerül, hogy a mai fejlodésekben megtalálható szubjektív faktor is kimutatható legyen.

Ausztriában és Magyarországon egy új kormányzat bevezetése egy fontos tényezot jelentett az állam modernizálásában. Mai is megmutatkozik a „centrope“-ban, hogy a megfelelo követelmények a fejlodéshez nem maguktól, hanem a piacból eredendoen alakultak ki. Az volt a feladata a kormányzatnak, hogy megfelelo körülményeket biztosítson. Említésre méltóak ebben az esetben, pl. az Interreg-programok, amelyek a nyilvános találkozásokkor kerülnek bemutatásra, és amelyekhez tanácsokat is fuzhetnek. Éppen ez az új formája a kormányzatnak, amely tanácsokat nyújt, viszont önmaga is arra késztet, hogy tanácsokat elfogadjon és hajlandó ezeket a bemutatkozás-képzési folyamatba beleépíteni, megfelel a tudás alapú társadalom követelményeinek, és ez képezi sikereinek alapját.

Alapjellemzoje a „centrope“ jelenlegi fejlodésének a külön történtek egyidejusége (?) . A régi termelési formák egyidejuleg léteznek az újakkal és a mai létezés fontos alapjait szolgáltatják. A külön történtek egyidejuségébol (?) fakad éppen az, hogy a régi termelési formák részben az újakban vannak alkalmazva. Ez foleg az ipari termelésben érvényesül, amely sokáig jelképe volt a társadalmi (át)változásoknak. Ellentétben az iparral - a maga mozdonyaival, kéményeivel, gépeivel stb. – a tudás és a termelés nem olyan könnyen felismerheto. A tudás nem nyilvánul meg zajosan, azonban sok életteret alaposan megváltoztatott, ahogy ezt már korábban láthattuk.

A támogatási elvek mostantól a hagyományos darabszám és órabér alapú finanszírozáshoz tartozik. Az alapötlet abból indul ki, hogy az ipart szorgalmazni kell a kutatás hasznosítására, és ennek a terheit is viselje: végeredményben az ipar hasznot húz a tudományos kutatásból, amelynek a finanszírozását a piac árszabályozó szerepe nem egyenlíti ki. Tény az, hogy a mai rendszerben nem mindig a kutatást finanszírozza az állam, hanem az ipart rejtett módon szubvencionálja. Ezért aztán érthetoek azok az aggályok, amelyek a kutatásnak a fejlodésben betöltött szerepét megkérdojelezik.

Habár a finanszírozás e formája az ipari produkció (és az adó bevételével az állam) számára jelentoséggel bírhat, a közhasznú szektorban teljesen használhatatlan. Ebben a szektorban milliárdok folynak be azáltal, hogy egyéni teljesítmények rendelkezésre bocsáttatnak. Itt még emellé pénzt és teljesítményt elvárni igazságtalan. Sokkal inkább mond ez ellent az egyenlo elbánás elvének. Mindemellett ez az eljárás demobilizáló hatású is, hiszen részben elbírhatatlan terheket vonz magával.

Ellentétben a mezogazdasági termeléssel, melyhez föld szükségeltetik, és az ipari termeléssel, melyhez pénz szükségeltetik, a tudásbeli produkció minden különösen nagy ráfordítás nélkül létrejöhet. Mégis megállapítható, hogy például az Európai Unión belül a feltételek nem egyenlok. Ennek az egyenlotlenségnek a legszámottevobb elemei a megbízások és elofinanszírozások feltételei. Habár mindenkire ugyanazok a feltételek vonatkoznak, az ellentét azáltal alakul ki, hogy a felszereltség által nyújtott lehetoségek nem egyenlok. E felszereltségbeli különbségekbol adódik, hogy különbözoek a lehetoségek beruházni egy megbízásba, vagy elofinanszírozásba. Ez azok strukturális kizárásához vezetett, akik kevesebbel rendelkeznek, ami valójában nem megengedett.

3. 5. 4. A tudástermelés jellemzoit ismerve mindenek elott a szubjektív tényezok, pl. egyesületek, felszereltségbeli megerosítése, illetve a projekteszközökhöz való hozzáférés korlátainak lebontása volna tanácsos, azáltal, hogy lecsökkentik a megbízásokba fektetett ráfordításokat, s csökkennek az elofinanszírozások ( vagy a megbízó értük vállalt felelosségét és a kamatokat átvállalják). Ez egy értelmes lépés lehetne a tömeges munkanélküliség leépítése felé is, hiszen annak kialakulásához részben a közhasznú tevékenységek megnehezítése is hozzájárul.

4. Tematika és projektindikátorok

Az Interreg III keretein belül az INST és munkatársai a kiírás alapján a következo területeken látták lehetoségét egy projekttel való hozzájáruláshoz:

Ez egyrészt megfelel a célkituzésnek: az infrastruktúra fejlesztéséhez való hozzájárulásnak, másrészt a tudásalapú társadalom jellemének, s lehetové teszi a társadalommal kapcsolatos alapveto kérdésfeltevések alapján elemezni azt.

Bár az INST fennállása óta muködik együtt munkatársakkal minden Centrope-régióból, a fejlodésen, kivitelezésen és a projektek bemutatásán keresztül az együttmuködésnek egy új minosége valósulhat meg. Ez az új minoség egy közös, a határokat átlépo eredmény megcélzásában nyilvánul meg, ahelyett, hogy – mint eddig – csak a saját területre szukítenék a bemutatást.

Az információcseréhez fontos volt a regionális fejlodés és a tudásbeli produkció közti összefüggésrol szóló adatok gyujtése és kiértékelése, valamint világszerte más régiókkal való szembeállítása. A középpontban természetesen a szóban forgó régiók (Bécs /Gyor, de Alsó-Ausztria és Burgenland is) fejlesztési terve, valamint a két intézmény (INST/ a gyori Nyugat-Magyarországi Egyetem) álltak. Ezt az IRICS-konferencia plénumán munkacsoportokkal és kiállítással is kidolgozták. Továbbá elérheto volt számos információs rendezvény is, melyek hozzájárultak a tudásbeli produkció és annak jelentoségének a megértéséhez.

A muvelodés és képzés területén foleg olyan referenciarendszerekrol van szó, melyek a kialakulóban lévo tudástársadalmakkal kapcsolatban hasznosak lehetnek. Ide tartozik az alany és a tanulás tárgyának új értelmezése, valamint az olvasásnak, írásnak, interpretálásnak, információszerzésnek, a jelfelismerés segítésének, az elképzelések fejlesztésének és megvalósításának egy új formája. Ezek a javaslatok egy rendezoi és tettrekészséget, valamint új hozzáférést a világhoz céloznak meg. Többek között ide tartozik, hogy az ember több nyelvet is megtanuljon.

Ezzel szükség van mint a tudásbeli produkciók egyes specifikus formáihoz való hozzáférés megtalálására és biztosítására, valamint az ahhoz való hozzájárulásra, hogy új tudásstruktúrák kezdeményei alakuljanak ki és az egyes képzési rendszerekbe ezek beiktathatók legyenek.

5. Kooperációk

Az INST és a Gyori Nyugat-magyar Egyetem fakultása közötti együttmüködés számára fontos voltaz információcsere, a tudományos együttmüködés, valamint az új referenciák rendszere értelmében az egymással való találkozás és a különbözo munkaformák megismerése. Kezdetben nyilvános rendezvények és találkoyások zajlottak le Gyorben, valamint a Bácsben megrendezett INST konferencián való részvétel. Ezek eredményei kiállitásokban torkollottak (INST), de az IRICS – konferenciába is (pl. 4.3. szekció.: a kulturális közvetités interdiszciplináris és transzdiszciplináris viszonyai). Kidolgozható lennének a következo pontok, amelyek e találkozás keretében fontosak voltak.

Akkor is, ha különösen dátumokról, irodalomjegyzékekrol van szó, mégis a projektek jellemzoje az, hogy a gondolatképzés és bemutatás a középpontban áll.

Akkor is, ha a társadalmi fejlédéseket érinto kérdések állnak a középpontban, mégis hangsúlyozzáka magyar partnerek, hogy nekük a nyelv és az irodalom lenne a legfontosabb téma. Nemcsak hogy ez az együttmüködo intézmények, azok információcseréjének és referencia rendszer jellegének leginkább megfelelne, hanem azoknak a faktoroknak is, amelyeknek nagy jelentoségük lenne a Centrope további fejlodésére nézve. A Centrope maga egy konstrukció, amely a nyelven alapszik és amelyet a nyelv segitségével lehet megcélozni.

Ebben az összefüggésben a nyelv- és irodalomtudományok kulturtudományi irányultsága alapveto jelentoséggel bir. A kulturtudomány nem mint saját (univerzális) tudomány értendo, amely más tudományokat megszüntet. Sokkal inkább a speciális tudásból kell kiindulni. A kulturtudományok mégis a nyilvánosság terét jelentik, amely ay információk kiegyenlitodését teszi lehetové és egyben az a tudomány is, amellyel sok más szak társadalmi jelentosége megalapozást nyerhet. Ezáltal kihangsúlyozódik a tudományok kialakulásának folyamatánál levo jelentosége, ami egészen másként értheto, mint a teológia szerepe a középkorban, vagy a filozófiáé a 19. századi Európában. Éppen egy magától kifejlodo tudománytársadalomban dönto jelentoséggel birnak a nyilvánosság megszervezésének a képességei, valamint a társadalmi jelentoségnek a megalapozása, a múltban bekövetkezett jelenosebb összeomlás nélkül.

Az INST- kutatásokból kiindulva a nyelveket a tudományos – forradalom a legfontosabb elemeknek tekinti. Itt nemcsak a cselekvésrol van szó (,,Nemzetnyelvek”, Lingua Franca), hanem a tudásról is. Míg a technológia és a pénzügy globalizációja mindenképp a standardizációhoz kötodik, és a tudás ezeken a területeken csak részben és idolegesen képviselhet értéket, a mindennapokban, a politikában stb. a helyzet teljesen más. A tudás alapú társadalomban a nyelv redukciója egyet jelent a tudás redukálásával. A hatalom nyelve jelentoségét veszti. Emberekkel és társadalmakkal együtt a nyelvek is elotérbe kerülnek: ez utóbbi azonban nem csak azzal a képességével, hogy társadalmi metafórákat teremt, hanem a kollektiv emlékezés motivációjával is.

A tudás alapú társadalom fejlodése(i) is lehetnek ellentmondásosak. A felvilágosodás idegenforgalma más világok felfedezését jelentette, az ipari forradalomé pedig egész tájegységeket tett tönkre. a tudás alapú társadalmak turizmusa támogathat regionális identitás, így pl. a Tbilissi (Grúzia) múzeumnak zárva kellett maradnia – habár itt páratlan kincsek láthatók, mint az arany mente – mivel a kaukázusi konfliktusok következtében a turisták elmaradoztak és ezért nem volt elegendo financiális keret a számlák kifizetéséhez. Ezzel ellentétben Bécs gazdagodását épp a sok látogató tette lehetové, ahol is az idegenforgalomból származó bevételeket nem csak a múzeumoknak juttatták, illetve a szellemi értékek (konferenciák) létrehozását segítették elo, hanem felhasználták a társadalmi feljodés megélénkítésére és a Bécsben fellelheto nyelvek sokszínuségének megorzésére is. A tudományos együttmoködés, az információcsere, illetve az oktatás különbözo formái hozzájárultak – ebben a kontextusban- ahhoz, hogy ne csupán a nyilvánosság bizonyos részeit (mindenek elott az internetnek köszönhetoen) jöjjenek létre, hanem ezáltal egy többnyelvu nyilvánosságot/fórumot teremtsünk. Ennek érdekében hasznos lenne a kulturális turizmus megteremtése, mely nem feltétlenül a múltra, hanem a régiók közös jövojére koncentrálni.

6. IRICS

A „Virtualitás és új információsrendszerek“ címu projekt keretén belül sor került számos kutatásra mind magyar, mind, pedig osztrák részrol. Ezekbol derült ki az, hogy a „centrope” (Közép-Európa) mint fogalom még alig rögzült: jóllehet az interneten rendelkezésre állnak szerzodések (?), tervezetek illetve vázlatok, egy közös megegyezésrol mégsem beszélhetünk, ugyanúgy, mint ahogy a közös nyilvánosság/hovatartozás (?) eredetérol sem.
Az is megállapítható, hogy Közép-Európára is ugyanaz érvényes, mint a többi régióra, nemzetállamra illetve az Európai Unióra. Mindenki részese az új kölcsönhatásoknak, melyet napjainkban a globalizáció címszóval foglalnak össze.
Azonban a globalizáció nélkül is érvényes az a tény, hogy a nyelvek, az irodalom, a muvészetek, referenciarendszerek illetve tudományok nem ismernek határokat. Ez felismerheto egyrészt a fent említett Közép-Európához és a globalizációhoz kapcsolódó feltevésben (abban a kijelentésben, mely Amerika, Ázsia illetve Afrika területeire is vonatkozhat), másrészt, pedig többek között magukkal a nyelvekkel kapcsolatban is.
Tehát ha Közép-Európával kapcsolatban végzünk kutatásokat, egyrészt a regionális sajátosságokat figyelembe kell venni, másrészt, pedig létre kell hozni egy inputot/rendszert, mely a nemzetközi és transznacionális tudásanyag felhasználását teszi lehetové.
Ezen tudás hasznosítása érdekében került megrendezésre egy INST-konferencia, mely ezt az inputot/ennek az infrastruktúrának a kialakulását kívánta elosegíteni. Épp ezért a konferencia bizonyos részei közvetlenül erre a régióra koncentráltak (az üléseken, kiállításokon és a szekciókban egyaránt), másrészt, pedig két másik téma került középpontba, melyek mérvadóak egy új régió konstituálásánál, illetve a virtualitás megalapozásának központi elemét képezik.

Reprodukció nélkül egyetlen társadalom sem létezhet. Egy jó reprodukció jelentheti minden társadalom gazdagságát – vagyis maga a produkció és az emlékezés. Mindenféle jövobeni kooperáció fontos kiindulási pontja lehet a múlt biztosítása.

Újítások nélkül azonban a hibákat sem lehet kijavítani, ugyanúgy, ahogy fejlodés sem következhet be nélkülük. Egy régió közös innovációja, mint pl. Közép-Európa esetében lehet az alapja annak, hogy létrejöjjön az együttélés egy új bázisa. Ehhez azonban a jövore vonatkozó/jövobeni tervezetekre is szükség van.

Ebben az összefüggésben az alapveto szempontok kidolgozása mellett azok a tézisek is felvetodtek, melyeket itt vázlatszeruen rögzítettünk. Szerkezetük a szekciócsoportok elvét követi (egy szekció 1-9 munkacsoportot foglal magában – összességében tehát 66 munkacsoportról beszélhetünk).

A konferencia hozzászólásai a traszdisciplinaritás, a szemiotika, társadalom- és kultúrtudományok perspektívája alapján szervezodtek. Közös volt bennük a magyarázatok és elképzelések kialakulásának, valamint azok elemzésének összekötése. Fontos szerepet játszott ebben az a munka, mely során bebizonyosodott, hogy ha nem vagyunk tekintettel a tudati társadalom lehetoségeivel, tömeges munkanélküliség és a társadalmi standard/norma értéktelenedése figyelheto meg. Ezért szükséges „centrope“-nak egy új, határokon átívelo kezdeményezést találni/alkotni, mely azon lehetoségek felé orientálódik, amik egy tudatos társadalom kialakulását teszik lehetové.

Ez a heterogén szekciócsoport irodalommal, szerelemmel, áldozatokkal (társadalmi viták), új (pl. globális falvak) illetve régi (pl. a növekedés és azok határai) társadalmi koncepciókkal foglalkozik. A „centrope“-t illeto tanulmányok szempontjából mindenek elott az irodalmi struktúrák, illetve a múlttal való bánásmód bírtak jelentoséggel.

Ha a kritika az innováció egyik jelentos elofeltétele, úgy a szekciócsoportok résztvevoi modern kulturális folyamatokról, a posztkolonializmus idoszakban a nyelvek jelentoségérol, az ellenemlékezésekrol/kritikai emlékezésrol (?) és vallásokról folytattak vitákat. Ezek azok a témák, melyek – természetesen/éppen a terület multikulturális felépítését és transznacionális perspektíváját/perspektiváltságát figyelembe véve - a „centrope“ szempontjából alapveto jelentoséguek.

Ez a szekciócsoport közvetlenül (a globalizációban részt vevo) „centrope“-val, illetve a virtuális közösségekkel kapcsolatban folytatott vitákat. A középpontban a városok és régiók felé irányuló közlések és tervezetek, javaslatok álltak (különösen a társadalmi folyamatok nyilvános tervezésének szempontjait érintve).

A muvészet kezdettol fogva a társadalmi változások hajtóerejének számít. Ez mutatkozott meg az ünnepekkel, elbeszéloformákkal foglalkozó csoportok munkájában, Európa/Afrika együttmuködésében, az osztrák irodalomban és filmben, a nyitott és zárt rendszerekben, a határterületeken, illetve az európai popénekesek esetében, és természetesen magában a kultúrában, mint harmadik (hajtó)eroben.

Ezen szekció a nyelvek társadalmi folyamatokban betöltött szerepét kívánta bemutatni – kulturális kapcsolatok, felfedezések, szubnyelvek (?), pszicholingvisztika, muvészeti ábrázolás, kulturális közvetítés (jiddis), szent és profán írások. A résztvevok tehát a nyelvet, mint világot és a világot magát pedig a nyelvben értelmezték.

Tudásszervezetekre példákként hoztuk fel korábban a médiákat, diskurzusokat, tudományokat, az irodalmat, feminizmust és kartográfiát. Ezek fontos például szolgálnak olyan területekre, amikben jelentos társadalmi felismerésbeli áttörések jöttek létre, amelyek a központok számára is alapveto jelentoséggel birnak.

A Múlt kétségkivül a mai Jelennek is nevezheto: Felvilágosodás, klasszikus modernizáció, Világpolgárság, Fekete Kultúrák ennek fontos példái. Ezek szerkezeteket jellemeznek és összetuzések részei. Ehhez képest a tanárképzo és békemegorzo kultúra szervezetek Jövobelit találtak fel (ami viszont részben még a Múltból kell elorelépjen).

A folyamatosságok nélkülözhetetlen feltételei az archivumok, de oj médiákban is létrejöhet folyamatosság, foképpen régi anyagokból, témákból, reményekbol, konfliktusokból.

A gyermek- és ifjúsági irodalom példányai nagy törésekre utalnak a Centrope-ban, másrészt viszont új lehetoségeket is kilátásba helyeznek.

A mai áttörések körébe tartozik a technológiák általi nyereségnövelés a munkahelyek csökkenése közben. Foleg, amikor a tudománytársadalom újabb lehetoségei nem használódnak ki.

Minden régió számára kulcsfontosságú elem a turizmus, de nem minden régióban értik meg a kultúra jelentését ebben az összefüggésben. Ahelyett, hogy a turizmust egy kultúra gazdagoditásához használnák, a tömegturizmus által gyakran ennek pusztulását érik el.

A vándorlás mindig is a társadalmak gazdagodásának egy fontos eleme volt. Manapság sajnos ezt nem mindig igy látják.

Ezen csoport nagyon fontos volt, mert foglalkozott úgy Centrope-vel, mint tudományos társadalmak kiképzéseinek elemeivel – úgy Közép-Európa területén, mint az Arktiszban (különleg figyelmet szentelve az Európai Unió jelentésének).

A civil társadalom megerositése a tudományos társadalmak kiképzésének egyik legfontosabb elve.

Az INST és a gyori társak kutatásai közvetlen a Centrope-ra volt irányitva (foleg: Bécs, Gyor), ezért az IRICS az adatok feldolgozásánál - még a távolabbi régiók esetében is – a régió számára alapveto dolgok megértését helyezték elotérbe. Ezzel azonban az IRICS azokat az elveket követte, amelyeket a projektet vezeto csoportok a mai régiók felállitásában dolgoztak ki.

Az Inputok ezen különbozo tulajdonságai elméletekben új tudásrendszerekké szervezodtek.

7. Új tudásrendszerek

A következokben elméleti formában felsorolásra kerül néhány ajánlat az újabb tudásrendszereket illetoen, amelyek az információcsere, a tudományos együttmuködés valamint a képzés referenziarendszereinek további fejlodését hivatják szolgálni. Kiindulópont ebben, hogy ezen újabb tudásrendszerek esetében nem a klasszikus képzési tudás átadásáról van szó. Sokkal inkább jelentik az újabb tudásrendszerek azon képességet, hogy a virtuális világot jobban megértsük és azokat cselekvésekhez használjuk. Csak ily módon lehet a folyamatos tömeges munkanélküliséget leépiteni és a vándorlás problémáját egy társadalom gazdagodásává átváltoztatni. Ezért:

Az új tudás úgy a klasszikus iskolai oktatásban, mint a népnevelésben stb., azt jelenti, hogy új tudáshozzáférési lehetoségeket hozunk létre. Másképpen fogalmazva: nem új ismereti témákat, hanem foleg új képességeket létrehozni újfajta képzés által.

Mint ahogyan különbözo példákon látni lehetett, a közös tervezetek fölötti párbeszéd mindig is alapveto fontosságú volt, hogy egy tudományra alapozott társadalom elemeit kidolgozzák. Ezen kutatás példái foleg Bécs városa (városfejlodési terv), Gyor (régiótervezés) és Alsóausztria (stratégiatervezés) volt. Az itt említett régiók mindegyike viszont nagy hagyománnyal és sok tapasztalattal rendelkezik az illeto régiók tervezeteinek kidolgozásában.
Az Interreg IV –et ezért a határokontúli stratégiai körökben való adatgyujtésnél kellene használni és azon tervezetek megfogalmazásánál, amelyek egy közös párbeszéd alapjául szolgálhatnak. Újabb tudás itt foleg az új Centrope régióról szóló újabb ismereteket jelent és stratégiai tudásként osztályozható.

A tudás alapú társadalomban a nyilvánosság a dönto. Új tudás új nyilvánosság által keletkezik. Ebben pedig az internetnek van dönto jelentosége. Az elso tervezetek a Centrope-oldalakkal, együttmuködésekkel tudták kidolgozni. Ez utóbbi követi az Európa Tanács javaslatait a részvétellel kapcsolatban (és ezáltal a demokrácia egyfajta minoségi továbbfejlesztésével kapcsolatban), ugyanakkor ez az alapja annak is, hogy saját maga tevékeny lehessen a társadalmi folyamatok keretében. Minél jobb a nyilvánosság ezen formája ill. a tudás, amit ez közvetít, annál nagyobbak a lehetoségek az integrációra és a munkára.

Mivel az abszolút tudás kitermelése nem lehetséges, ezért éppen a többség (a pluralitás) a dönto jelentoségu elv a tudás fejlesztésében. A tudás minosége ebben az esetben közvetlenül attól függ, milyen kritikai lehetoségek adottak. Új tudás ennélfogva a többség (a pluralitás) egy újfajta felfogását is jelenti.

7.5.1. Nyelvek, irodalmak, értelmezési képességek stb. nem peremterületek a képzés és kutatás terepén, hanem sokkal inkább az új termelési követelmények középpontjában állnak.

7.5.2. Figyelembe kell venni a tudástermelés változatosságát (különösképpen a közhasznú tudástermelést). A strukturális akadályokat fel kell számolni (éppen a többség jelentoségének szempontja alapján).

Új tudás ebben az összefüggésben megfelelo egyensúlyozást is jelent a képességek közvetítésében és tanulásában.

Centrope többnyelvu régió. A többnyelvuség gazdagságot jelent. De ezt a társadalmi gazdagságot ne aknázza ki senki. Ilyen értelemben új alap lehetne a kultúrturizmus. Az új tudás ebben az összefüggésben azt is jelenti, hogy magadat egy sajátos formában a többiek számára megmutathatod. (nemcsak mint egyén, hanem mint régió is).

8. Végso megjegyzések

A virtualitás minoségileg új jelentéseivel változnak a tudással szembeni követelmények is. Új tudás elsosorban azt a képességet jelenti, hogy a virtualitást egyénként egy társadalomban és egy társadalom számára használni tudod. A képzések számára ebben a tekintetben meg kell változtatni az információcserét, a tduományok közötti együttmuködést és a referenciarendszert is.

Továbbiak a „Virtualitás és tudásstruktúrák” (fogalmak, témák, kiállítás stb.) témájához lásd az interneten a következo cím alatt: http://www.inst.at/vunw/index_u.htm

VUNW

Kereso