Magyar |
VUNW: Tudás |
 |
Magyar |
VUNW: Tudás |
|
A tudás úgy tunik, helyekhez kapcsolódik – könyvtárak, kolostorok, egyetemek, múzeumok, kutatási intézmények. A tudás ilyen fajta felfogása a tudástermelés szimbolikus alávetettségét fejezi ki egy hatalommal szemben. Annyiban érinti feltételesen a valódi tudást és ennek termelését, amennyiben a tudás történelme - az épületekben és tudományos épületekrol - tendenciálisan egy olyan történelem, amely a korlátozás, a megakadályozás és a tudás megsemmisítésérol szól.
A tudás azonban az emberek közötti interakció által él. Ezáltal teremti magát állandoan újra, keletkezik a kommunikációban. Ezért a tudás struktúráit nem épületek határozzák meg, hanem kifejezési módok (tudományos nyelvezetek), gondolkodáshoz való feltételkeretek az interakcióban (elomozdítások), metodologiák (közeledési struktúrák), tárgyi meghatározások stb. Ezért egyetlen tézisnek is nagyobb a hatóereje és érvényessége mint a világ összes egyetemi épületének (bármily fontosak is a tanítás, könyvtárak, igazgatóságok, reprodukciók stb. számára).
A tudástermelés
A tudástermelés képét máig is az a stilizálás határozza meg, amely szerint egyéni férfiakat valamint noket ábrázolnak tudástermelokként. Az ok idealizált tevékenységüket vezérmotivummá alakítják, hogy a tudás fejlodéséhez történeteket tudjanak felmutatni. Mert a tudásábrázolás a médiának annyit jelent, mint történeteket mesélni.
Az ilyenféle ábrázolások mégiscsak lehetoséget teremtenek arra, hogy felismerjük, hogy a tudástermelésnek köze van a felismeréshez. Legkésobb a Little Science-rol a Big Science-re való átálláskor(Derek J. DE Solla Price) változnak meg alapjukban a körülmények, és a keretfeltételek jelentosége növekszik.
Egyfelol fennáll a koncentrálás szükségessége, hogy a kettosvágányosságok elkerülodjenek – foleg az ipari kutatásban, ahol részben jelentos toke kerül befektetésre. Másrészt, az európai egyetemre vonatkozó javaslatok azt mutatják, hogy épp az összekapcsolás, az interakció, a megértés az, ami lényeges (nem például egy központi épületben való összetömörülés).
Ami Centrope-t illeti, ebben a kontextusban és ebben az értelemben is fennáll az új infrastuktúrák szükségessége. Jelenleg a legfontosabb problémák az egyenlotlen esélyek a tudástermelésben, mivel egyenlotlenek az elokészítési eszközök, az elofinanszírozások, a projektek levezetése (infrastuktúrák), de ugyanakkor a témakomplexusok központi eloírása és a közigazgatás önkényessége is. Mindez és sok minden más korlátozza a reprodukció, innováció, a (virtuális) lehetoségek egyenjogú használatának lehetoségét és ellentmond ezáltal az európai törvényeknek, de azon államok alkotmányainak is, amelyekhez a Centrope-régiók tartoznak.